Turisztikai propaganda, sport és olimpiai mozgalom, az ország kitalálása, a hungarikumok népszerűsítése - sok eszköze van és lehet még annak, hogy megfogalmazzuk és közvetítsük "kifelé", milyen ország is ez a Magyarország? Miért jó, miért érdemes ide jönni? A mondanivaló azonban a magyar fejekben, a magyar intézményekben kell hogy összeálljon, egységesen és tisztán artikulálhatóan. Ilyesmikről beszélgettünk Kerényi Péterrel.

A magyar országképpel, a magyar termékek kapcsán neked a Zwack kommunikációs igazgatójaként jó rálátásod van a tennivalókra, perspektívákra. Mi most a helyzet?
Nem is csak a Zwack-on keresztül, mivel én vagyok a Hungaricum Club szóvivője is. Ebben a minőségemben vettem a bátorságot arra, hogy egy előadás keretében magáról a klubról is beszéljek kicsit - abból a szempontból, hogy a nemzetközileg ismert magyar márkák miként járulnak hozzá az országról kialakított pozitív kép erősítéséhez, formálásához. Tulajdonképpen a klub maga is erre a feladatra szerveződött, és az én mini előadásomnak egy fő eleme is ez. Maga a gondolat, amiből kiindultunk, nyilvánvalóan az, hogy megvizsgáljuk, a magyar termékek Európában miként őrizhetik meg az identitásukat. Ha úgy tetszik, akkor tulajdonképpen az ország is egy ilyen magyar termék, amelynek szüksége van egyfajta identitásra, egyfajta figyelemre. A kérdés, hogy mivel lehet ezt az identitást megtartani, ugyanakkor felhívni magunkra a figyelmet. Ezért - miután elosztottuk egymás között a feladatokat - az én meghívott előadóm Kelecsényi Ágnes, a Magyar Turizmus Rt. marketing és hálózati vezérigazgató-helyettese lesz, akit arra kértem, hogy azokról a kísérletekről és irányokról meséljen, amelyek az elmúlt egy-két évben alakultak az ő szakterületén. Hogy tudniillik merrefelé tartunk, mit akarunk elérni, mit szeretnénk, ha tudnának rólunk, Magyarországról. Mert azért változik időről-időre a szándék is. Valahol a csárdástól és a gulyástól Tony Curtisen át a magyar szilíciumvölgyig vezető úton - de pontosan hol vagyunk most? Erről szól majd az ő előadása.

Milyen témák merültek még fel ezen kívül?
A harmadik téma, amiről Laci (Mezricky László - a szerk.) talán beszélt, a BOM, a budapesti olimpiai mozgalom kérdése, ami szorosan ide kapcsolódik. Egy nagy rendezvénnyel jól fel tudja magára hívni egy ország a figyelmet, ennek a dolognak azonban nyilvánvalóan több összetevője is van. Olyan belső gazdasági és egyéb folyamatokról is szól, amelyek sokak szerint végeredményükben nagyon kívánatosak, mások szerint viszont folyamatukban nagyon nem kívánatosak, ezen lehet vitatkozni. A negyedik előadó Miszlivetz Ferenc lesz, aki a Hankiss Elemér által kezdeményezett Találjuk ki Magyarországot! kezdeményezésről beszél. Azt gondoltuk, hogy abból, hogy "találjuk fel" Magyarországot, hogy hozzunk ide olimpiát, hogy termékekkel segítsük az országról kialakított kép alakítását, hogy mit mondjunk a turistának, hogy mit akarunk mondani a külföldinek, hogy nálunk legyen turista - ezeknek az egészéből összeállhat egy kép, az ehhez vezető utak és tévutak, kaptatók és buktatók pedig közös utazásunk végén egy kerekasztal-beszélgetés, vagy inkább vita témái lesznek

A kerekasztal-beszélgetésben kik vesznek még részt?
Az előadókon kívül hívunk még néhány szakmabelit, hivatásos kétkedőként és előremozdítóként, köztük lesz Réz András és reményeink szerint Kaszás György is. Azt gondolom, hogy a témakörből kiindulva, a ComAir koncepcióhoz illeszkedően kifejezve azért jól teszik az utasok, ha beszíjazva tartják magukat, mert menet közben turbulenciákra is lehet számítani.

Mivel tudnak hozzájárulni a konferencián megjelenő szakemberek a közös célokhoz?
Hát például azzal, hogy igényesek a saját munkájukkal szemben. Mert ha ügynökségi részről kiküldenek az ügyfélhez egy harmadéves egyetemistát, hogy az összeírja, hogy mit szeretne, majd továbbadja - ez nem olyan nagy kunszt. A marketinges emberek egyik fő eszköze a gondolkodás képessége - nem a büdzsékezelés és a megrendelni tudás, amely kicsit mostanában hangsúlyosabb, pedig semmilyen extra képességet nem igényel. Legyen valami ötlet! Az első Zwack filmet a GGK-val nyolc hónapon keresztül készítettük. Pontosan tudom, hogy melyik az a mondat a filmben, amit az utolsó pillanatban én változtattam meg. A megbízóknak nem úgy kellene dolgoztatni az ügynökségeket, hogy megnézik a portfóliót, megrendelem a munkát, jól megkritizálom, és visszaküldöm, hogy csináljanak még egyet...

Meg tudunk-e fogalmazni egyáltalán olyan felettes célokat, amelyek a tárgyalóasztal vagy a parlamenti patkó oldalától függetlenül fontosak a magyarok számára?
Megfogalmazni meg lehet, célokat egyesíteni sajnos nem biztos. A turisztikai kép és a teljes országkép messze nem azonos. Ők itt ennek csak egy szegmensét képviselik, a termékek is, a sport is - de azért egy ország megítéléséhez hozzátartozik az ország politikai megítélése, gazdasági megítélése, adósbesorolása, hitelessége stb. Ezek mind együtt alakítják a teljes képet. Vannak jó példák, vannak jó kezdeményezések. Ma például Spanyolországnak a képe az emberekben jó: a spanyol logó egy olyan dolog, ami mára már felismerhetővé vált. Azt gondolom, hogy nekik ehhez szélesebb összefogásra volt szükségük. Nem csak turisztikai vagy sport szempontból. Pedig meglehetősen messziről, a francói diktatúrából kellett indulniuk. Ennél nekünk lényegesen egyszerűbb dolgunk kellene hogy legyen. Ausztriának a logója a szó szoros értelmében emblematikus. Portugáliának is sikerült ilyen értelemben "megcsinálnia saját magát". Görögország minden ellentmondása ellenére jó úton jár. Törökországnak kommunikációs zavarai vannak: nem képes elmondani magáról, amit kellene, már turisztikai szempontból sem. Ez egy összetett dolog: nem elég az sem, ha nagyon nagy jómód van, mert itt van például Svájc - számomra nem jelent többet három szónál (gazdagság, precizitás, unalom), pedig szeretek ott lenni. Egy szó mint száz: bennünk, magyarokban annyi minden van, amit meg kellene mutatni! Közben pedig azon vitatkozunk, hogy a puli meg a délibáb hungarikum-e.

Mitől függ, hogy valami hungarikumnak számít-e?
Nem született erre vonatkozóan egyértelmű meghatározás. Én a Hungaricum Club céljait ismerem, és ezek alapján azt gondolom, azok a jellegzetesen magyar dolgok tartoznak a klub céljait is szolgálni képes hungarikumok sorába, amelyek nagy múlttal rendelkeznek, állandó minőséget képviselnek, nemzetközileg ismertek és elismertek, és - most jön a legfontosabb - alkalmasak arra, hogy róluk az országot az emberek azonosítsák. Mert hiszen ha te országképet akarsz javítani, akkor azt csak olyasmivel tudod, amit azonosítani lehet az országgal. Madame Tussaud panoptikumába sem kerül be olyan viaszfigura, amiről nem tudjuk, hogy kit ábrázol, mert akkor azt sem tudjuk, hogy hasonlít-e. Vannak termékek, amelyek magyarok, és nemzetközileg ismertek - ha másként nem, akkor úgy, hogy már az útikönyveknek is részei. Ezért volt az, hogy a Tokaji bor, a Pick szalámi, Aa Herendi porcelán és az Unicum "álltak össze" egy klub alapítóként erre a feladatra. Aztán ezt bővítettük a Halasi csipkével, és egy évvel ezelőtt talán - éppen azért, mert arra akartunk rámutatni, hogy nem csupán asztali kultúráról és nem csak termékekről van szó - a Pető-módszerrel. Szó van a magyar fürdőkultúráról is, sok minden lebeg a levegőben. Jelentkezhetne a magyar szikvíz meg a makói hagyma is, hogy ők is hungarikumok? Az biztos, hogy a szikvíz eredeti magyar találmány. De megnézném azt, amikor egy hagyma vagy egy szikvíz láttán bárki a homlokára csap, hogy "Magyarország!". Mert ha így lenne, akkor a Hungaricum Club tagjai közé kell választani. Ha nem, akkor viszont lehet ugyan valami hungarikum, de ennek a dolognak, amiről beszélünk, nem tud a hasznára lenni, az országképhez nem tud hozzájárulni. Ezekről a dolgokról fogok én beszélni.

Lesz arról szó, hogy az országból kiutazó magyarok hogyan tudnak ehhez a képhez hozzájárulni?
Némelyik előadásban is előfordulhat ez a gondolat, de a kerekasztal-beszélgetésben egészen biztosan szóba kerül majd.

2006. augusztus 28.